Még mi előtt bárki azt hinné nem folytatom a másik könyvemet az téved.

  Hmm… Mit is mondjak magamról. Tán azt, hogy nézek ki? Rendben, akkor evvel kezdem.

Úgy nézek ki, mint bármelyik másik 14 éves lány. Sötétbarna közepesen hosszú hullámos hajam van. Nagyon dús és erős, ami igazán jól jön. Néha… Barna szemem van. A bőröm tejfehér.

Mivel folytassam? Tán a családommal… Evvel kéne. Evvel kéne.

Szóval ott van az anyukám. Ő biológus és sokat dolgozik, de nem igazán emelik fizetését. Sokszor elfelejt dolgokat, de támaszkodhatok rá. Igazán jó így nekem. Persze sokszor van elege 3-munk miatt.

Apukám igazán fájdalmas tud lenni. Azért tud fájdalmas lenni, mert nem szereti a békét, ezért mindig piszkál. Ő is dolgozik és informatikus. 

A bátyám a legidősebb. Egy lusta disznó, ha tanulásról van szó, de ha pénzszerzésről mindent meg tesz, amit tud. Elég manipulatív, gunyoros és főnőkösködő.

A nővérem a 2. a sorban. Ő egy hangulatember, egyik percben boldog, a másik percben dühös. Emellett önellátó és törődő. Már ha olyan hangulatban van.

Az apukám testvére egy nyugodt és kényelmes ember. Mindig várni kell rá. Egyébként gépészmérnök.

Ugyanez nem mondható el feleségéről, aki mindig 100-on pörög. Ő egy igazi családanya. Mivel gyerekei nem sűrűn látogatnak haza, ezért minket és a másik unokatesómat zaklatja evvel.

Az egyik lányuk egy igazi lázadó rocker. Sose jön haza, egyik koncertről vándorol a másikba.

Az ikertestvére, pedig party állat. Ő sincs itthon soha.

Anyukámnak is van testvére, aki aztán tisztaságmániás. Folyton utazik a munkája miatt.

Az ő férje egy mogorva ember (szöges ellentéte a nénikémnek).

A kisebbik fia egy lusta disznó, akinek kedvenc szórakozása a mi csesztetésünk.

Az egyik nagymamám az egy egyébként kedves nőszemély, de ez mind feledésbe merül, ha elkezd parancsolgatni. Nagyon jól főz. 2 férje volt az egyik anyukám és nénikém apja a másik a bácsikámé. Nagyon jól főz.

A másik nagymamám egy félénk mindig visszavonuló ember, aki imád kézimunkázni.

A nagypapám az 2. nagymamám férje. Olyan, mint az apukám.

Ennyien élünk a házban.

A család egyéb tagjai:

A nagynéném idősebbik fia egy sportoló és nem igazán látjuk.

A nagymamám 1. férje, aki már halott, alkoholista volt ezért elvált tőle.

A nagymamám 2. férje, nem rég halt meg. Nagyon kedves volt. És igazán sajnálom, hogy meghalt.

Anyukám féltestvére egy bohókás, utazgatós, felelőtlen ember. Olyan, mint a néhai apja.

Apukám karrierista nővére. Csak a munka és a pénz érdekli.

Apukám nővérének férje, aki elég magas pozícióban van.

Az ő lányuk, aki az agyamra megy mivel egyke és mindent megkap. Néha aranyos, de nagyon önző.

A barátaim… Még ez is kell.

Luca. Legjobb barátnőm és még a volt sulimból ismerem. Hát, elég érdekes személy, de általában egy húron pendülünk vagy, hogy mondják.

Viola. A volt sulimból ismerem, csak néha beszélünk.

Mónika. A sulibeli legjobb barátom. Elég bunkó, de azért ki lehet bírni.

Napsugár. A másik jó barátom. Néha túl pozitív és emiatt az agyamra megy, de azért okés.

Szandi. Ő az „alkalmi barátom”. Néha beszélgetek vele, de kb. ennyi. Általában Csillával (aki az ő legjobb barátja, és ő se rossz fej) és Dórival lóg. Néha Bettivel.

Peti. Egy fiú barát. 

Őszintén szólva próbáltam róluk toplistát írni. Nem nagyon ment. Érjétek be ezzel.

 5. helyezettek:

Yozora Mihazuki. Szigorúan az első évad. Róla annyit, hogy egy zseni aki szeret másokat idegesíteni.

Momoi Satsuki. Ő is egy zseni, akit hamar meg lehet kedvelni. És ráadásul vicces. És KnB-ből jött.

A Higurashi kulcs szereplője, akit nagyon imádtam a Kai-ban. Megérdemli.

Kashiwazaki Sena. Őt még mindkét évadban szerettem. Remélem nem rontják el a 3.-ban.

 Tsukyo a Gintamából. Jó karakter. Kiváló.

4. helyezett:

Remek példája az olyan karaktereknek, mint ő maga. :D Csak nézzétek meg az animét...

3. helyezett:

Koizumi Risa. Kell tovább magyaráznom?

2. helyezett:

Kagome az Inuyashából. Szerintem neki nincs olyan, hogy bárkit utálna.

1. helyezett:

(Megosztott)

Nakahara Sunako. Ő az egyetlen olyan karakter aki tökéletes és én mégis szerettem.

Kyoko Mogami. A kedvesség megtestesítője. Vagy nem.

Hát nem teljesen, de így is ő az egyik legjobb.

Köszönöm mindenkinek. :) Hamarosan jön egy új fejezet a fanfictionom-ből.

10. helyezett:

Na, felismeritek? Ő Kodaka Hasegawa a Boku wa Tomodachi ga Sukunai-ból, aminek 2. évadja benne volt a Legrosszabb animék között! Viszont őt ott is szerettem és ő legjobb hárem király. 

9. helyezett:

Kudo Shinichi/Conan a Detective Conan-ből amely az egyik kedvencem. A legeszesebb shounen főszereplő.

8. helyezett:

Ryugazaki Rei Free. Most nézzetek rá a képekre és rájöttök miért.

7. helyezett 

(Megosztott)

Usui Takumi a Kaichou wa Maid-sama-ból. Nem spilázom tovább.

Takishima Kei a Special A-ból. Erről se rizsálok tovább. Viszont megnéznék egy Usui Takumi vs Takishima Kei fightot.

6. helyezett:

Hachiman Hikigaya a SNAFU-ból (yahari ore no seishun love come wa machigatteiru). És zseniális. Mát miatta megérte megnézni az animét. Ha valakihez hasonlítani kéne akkor a Hyouka fiúához hasonlítanám csak annál ezerszer jobb.

5. helyezett:

Gokudera Hayato - Katekyo Hitman Rebornból. Imádom őt. Nézzétek meg az animét és megtudjátok miért.

4. helyezett:

(Megosztott) 

2 testvér:

Killua a Hunter x Hunterből. Az 1. két kép között nem tudtam dönteni és az a 2011-es változat a másik 1999-es változat. Aki látta az animét érti miért. Ja és ő pozitív karakter.

Kalluto. Felső 2011-es, alsó 1999-es. És ő fiú. Rejtélyes alig csinál valamit mégis szeretem.

3. helyezett:

Akashi.Kedvenc animém őrült, skizofrén karaktere nagy rejtéllyel körülvéve. Kell ennél több?

2. helyezett:

Kedvenc aniném főszereplője. Aki látta érti, aki nem haladéktalanul pótolja be!

1. helyezett:

2. kedvenc animémből elszabadult őrült. Jó és rossz értelemben. :D. Na, ki az? Ezek a képek segítenek:

(Itt kedvesnek tűnhet, de jöjjön a többi.)

 Okita Sougo a Gintamából. Nem egyszerűen imádom. Imádom és imádom. Megunhatatlan, badass, őrült minden illik rá. Imádom.

Na, ezek voltak ők és minden követőm ( van ilyen?) mondja meg mi a véleménye róluk. 

Most az el fogom veszteni azokat az embereket akik néha is feljöttek a blogra.

Ez nem egy tízes lista csak egy lista. Elfogadom más véleményét, de ez az én véleményem. Bocs de nem tudtam képeket berakni.

Mawaru no Penguindrum

Olyan anime amelyik a szülők általi erőszakot akarta bemutatni, ami valljuk be sikerült is. De a végén semmit nem magyaráztak meg.

Kiss x Sis

Nézzétek meg szépen. Ez egy hentai. Nem ecchi, HENTAI. Rakják át abba a kategóriába!

Melanchy of Haruhi Suzumiya

Nos, miután elolvastam az ismertetőt egy dolog jutott eszembe: Mi a pokol! Haruhi meg egy istenített bunkó! Ennyi elég is.

Oreimo

Egy történet egy bátykomplexusos szemét dögről akit tsunderénak próbálnak beállítani és bátyjáról meg annak a háremről. Kirinonál (a húg) idegesítőbb karaktert nem találsz, de itt a hárem se jobb, 1 lányon kívül mindenki egy halálra váró egyed.  De vissza térve a hálátlan döghöz elmondom, hogy szeretem a kicsit tsunderés, normálisan tsunderés csajokat, de ezt nem. A bátyja azt is bevállalja, hogy szerelmes a húgába (ez nem így van), csak hogy Kirinonak jó legyen, és egy köszönömöt se kap. Ez nem normális.

OreShura

Ezen a blogon kb. mindent elmondanak róla, de én A-chant még kibírtam, de Csiva kiverte a biztosítékot.

 Boku ga Tomodachi wa Sukunai NEXT

 Első évad oké. Második évad hát nem. Baromira rossz. Már ha azt nem vesszük, hogy Yozora hülyén néz ki rövid hajjal és azt, hogy kb. semmi nem emlékeztet a régi a karakteréhez úgy is szar.

SAO

Ilyen unalmas és túlhypolt animét még nem láttam.

Vampire Knight

Higgyétek el annyiszor próbáltam, de annyiszor és nem sikerült túl jutnom az első részen. Egyszerűen nem tudom miért, de nem ment.

Lucky Star

Ha nem számítjuk az iszonyú ronda karakterdizájnt, egy szó van rá: UNALOM! Az első rész abból áll, hogy arról beszélgetnek, hogy hogyan eszik a kajákat. Nem vicc! Aztán megnéztem a 9. részig. NEM TÖRTÉNT EZ ALATT SEMMI. ÉS EBBŐL CSINÁLTAK 24 RÉSZT! ÉS BOCS TÉVEDTEM NEM A SAO VOLT AZ AGYON HYPOLT DÖGUNALMAS ANIME, HANEM EZ!

És az utcsó:

Hanasaku Iroha

Erről majd írok egy egész kritikát. 

Oké annak a pár olvasónak aki néha rá téved erre a blogra, azoknak jelentem, hogy még nincs vége a blognak folytatom. Nos, már elkezdtem egy bejedzést a tanár betegségekről, de lehet, hogy sose fogom kiadni. A másik dolog, lehet hogy elkezdek egy új könyvet, mert ennek túl hosszúak a fejezetei.

Nos, mivel benne volt, hogy itt írom könyveimet itt van ez. Ha helyesírási hibát láttok szóljatok. 

1. fejezet: Első nap az iskolában

A Shutoku gimnázium. Itt fogok szenvedni 3 évig.

Már látom is: Elkezdődött a suli. Várom, hogy eljöjjön a tavaszi szünet. Eljön a tavaszi szünet, amit végig játszok vagy TV-zek. Eljön a szünet vége. Aztán a nyári szünetet várom. Az is eljön majd vége lesz. Ezután az őszi szünetet várom. Eljön az is és vége is lesz. Majd évvége. És kezdődik, előröl.

Már a napjaimat is látom: Felkelés, iskolába menet, iskolából hazajövés, játszás TV nézés és lefekvés.

Mielőtt bárki azt gondolná otaku volnék, tájékoztatnék mindenkit, hogy érdekel más is, csak nem elérhetők számomra. Könyvet olvasni is szeretek, de azért el kell menni a boltba. Amihez az utcára kell lépni. Ráadásul pénzt kell költeni!  A mangát pedig az interneten olvasom. Jó vagyok angolból.

Na, szóval a szüleim nem éppen örülnek neki, ha azt látják, hogy mikor hazajönnek és meglátják a TV-ben Gasai Yuno-t embereket mészárolni.  Nem is értem miért. Egyébként Yuno az egyik kedvenc karakterem. Szeretnék olyan lenni, mint ő. Jaj, velejéig romlott lehetek. Viszont mi a baj a yandere-s sorozatokkal. Szeretetem az olyan sorozatokat ahol sok a vér. Most mi a baj ezzel? Legalább nem szeretem a yaoi-t mint a nővérem! Vagy azokat, amiket a húgom néz. A húgom ugyanis sportot néz, ami kimerül abban, hogy bishik izzadnak. Vagy olyan shoujokat amik másról nem szólnak, hogy a lány bajba kerül, és a fiú megmenti. Nincs bajom a shoujokkal csak ezek… Mégis mire tanítják a lányokat?  A bátyám ecchi-t néz. Na és tsundere-loli animéket. Várj, a bátyám pedofil lenne? Hm, ennek majd utána járok.  Ráadásul belőlünk is tsundere-t akar nevelni, hogy, elijesszük a fiúkat. Hát én egy dandere kuudere keverék vagyok. A nővérem az normális, ahogy a húgom is.

Na, visszatérve a Shutoku gimire. Hát…

Egy sakura virág hullott a vállamra, én pedig belépek az iskolába. Alig léptem be a telefonom megcsörrent.
- Igen?- szólok bele.
- Asa! Itt Hana! – szól bele drágalátos húgocskám.
- Igen hugi?
- Először is nem a húgod vagyok, hanem az ikertesód!
- Fiatalabb vagy nálam.
- Csak 5 perccel!
- Az is számít!
- Asa! Hagyd abba a makacskodást! Milyen az új suli?
- Nem tudom, mert amint beléptem megcsörrent a mobilom!
- Ez a Seirin egy szuperjó hely!
- Az jó!
- Van egy olyan osztálytársam! Ahh!
- Hah?
- Magas és izmos! Olyan vad és…- áradozott. Én meg közben lerángattam a kinti cipőmet és felerőltettem magamra a bentit.
- Aha. De figyelj, most mennem kell. - ráztam le őt.

Hát, igen Hana valójában az ikertesóm. Az arcunk és az alakunk szinte ugyanolyan. Csak pár méret különbözik, amit Isten elosztott. Sajnos nem túl igazságosan. Míg én magasabb vagyok nála pár centivel (olyan 4-5-tel) addig az ő mellmérete pár mérettel nagyobb (ugyancsak olyan 4-5-el). Szóval ő továbbra is magas és nagyobb a melle. Én pedig már szinte túl magas vagyok és lapos is. Oké annyira nem, de azért hozzá képest. A szemünk ugyanolyan nagyon sötétbíbor. De az ő haja sokkal halványabb bíbor az enyémnél, ami szinte már fekete. Az igazi fekete haja a bátyámnak és apámnak van. Anyáé olyan, mint a nővéremé és a Hanaé. Ha pedig újabb eltérést kell keresni, akkor az, az lenne, hogy ő neki divatosan jó rövidre van vágva a haja addig nekem a csípőmig ér, mert már mióta nem vágattam. Ráadásul egy kicsit hullámosabb is, bár az övé is csak a rövid frizuja miatt nem látszik. De a jellemünk teljesen különböző.

Beérvén az osztályba megpillantok egy magas zöld hajú szemüveges fiút. Nem tudom miért, de egyszerűen a felsőbbrendűség érzését keltette bennem. Levágtam magam az ablak felöli sorban az egyik padra. Majd leellenőriztem, hogy nálam van-e a medvebáb, ami a mai szerencsehozó tárgy.  Most 2x akkora, mint általában mert a halaknak a mai nap nem túl szerencsés. Igen hiszek ezekben, haha. Nagyon vicces.  

Belépett az unott képű ofő.
- A nevem Takada Haru. – ezen az osztály jót nevetett. Ki ad egy fiúnak ilyen nevet. Haru. Most komolyan!- Emellett én leszek a testnevelés tanár is a fiúknak. Most az órarend. – Evvel le is diktálta a tanmenetet és minden más hülyeséget.

Majd meg kérdezte mindenkitől a nevét. A mögöttem ülőnek Takao  Kazunari a neve és annak a zöld hajúnak pedig Midorima Shintaro. Ezt jegyeztem meg. Az utóbbi neve felettébb ismerős volt.    

***

Úton hazafelé egy vonaton utaztam a zöld hajúval, Midorimával.  Nem szokásom bárki nevéhez hozzátenni a –san, -kun, -chan és hasonló jelzőket. Most miért? Teljesen fölösleges.

Hála az égnek! Az én megállóm jön. Feltápászkodtam a helyemről. A példámat követte a zöld hajú is. Várj, ne mond, hogy ez itt akar leszállni! Már a vonatút is elég kínos volt, nem kell még a tovább együtt menni. És akkor még nem sejtettem semmit.

A házunk a vonattól olyan 15 percre van. Azt vártam, hogy ő majd az út közben leválik. De nem kiderült, hogy 2 házzal arrébb lakik! Ó, jaj, mi lesz velem? Minden nap hazasétálni evvel?

***

 Amikor végre véget ért szenvedésem, ami annak a zöldnek köszönhető (így fogom őt hívni). Levágtam magam a TV elé, hogy megnézzem az új epizódját Shikinek akkor ki ront be a szobámba? Naná, hogy a húgom. És miért? Naná hogy azért, hogy az osztálytársáról beszéljen. Hajlamos első látásra szerelembe esni. Egyszerre többe!
- Nézd Hana! Engem ez egy kicsit sem érdekel!
- Jaj, ne csináld már ezt! Egyébként kosarazik. – na, erre a kijelentésre kiakadtam.
- És? Ha kosaras, akkor ez azt is jelenti, hogy egy bunkó barom! Ne közeledj hozzá!
- Nem minden kosaras bunkó barom! Hiszen te is az vagy nem?
- Nem! Már nem.
- Egyébként valamit sportolnod kéne. Újrakezdhetnéd!
- Azt már nem!
- Aj, ne már! Én mindig is akartam, de te jobb vagy nálam.
- Annak hogy én „jobb” vagyok nálad semmi köze ehhez. Akkor kosarazzál!
- A Seirenben nincs női kosárcsapat. És mondom, nem vagyok benne jó!
- Akkor legyél menedzser! Ahhoz nem kell tudás!
-  Már van!
- És a problémád a klubokkal, hogy jön a kosarazáshoz?
- Próbállak ráébreszteni arra, hogy mekkora szerencséd, van!
- Hah? Miről beszélsz? Szerencsém? Nekem? Ugyan már!
- De ne már szépen rajzolsz, fantáziád is van, és jól tudsz fogalmazni! Emellett atletikus vagy, főzni se tudsz rosszul és ráadásul okos is vagy!
- Túl magas vagyok. Míg te pont ideális méretű vagy és nem éppen lapos! Főző tehetség vagy, rajzolni se tudsz rosszul. Velem ellentétben nincs botfüled és van ritmus érzéked. A jegyeid a jó kategóriában vannak. Remek stílusod van. És te se panaszkodhatsz a sportolói képességeidre, mert megjegyezném ki volt az alsó gimi kézilabda sztárja? Ja, igen te!
- És ki volt az alsó gimi kosárlabda sztárja? Ja, igen te!
 - Hagyjátok már abba az isten szerelmére! –szólt be, Aki a bátyám. – Mindig ezen veszekedtek!
- De nincs igazam? – fordult Hana Aki felé nagy reményekkel.
- Ne legyél már ilyen irányításmániás! – vágta rá Aki. Erre én odarohantam és megöleltem.
- Én irányításmániás?  És akkor te?
- Egészségesen vágyom a testvéreim és szüleim fölötti végtelen hatalomra.
-  Ez irányításmánia!
- Az nem egészséges emberekre vall. Én az vagyok.
- De…- akadt ki Hana. Végül megsajnáltam szegényt és így szóltam:
- Add fel!
- Soha! – vágta rá. S én ezért sajnáltam meg őt.

***
 Rájöttem honnan volt ismerős a zöld. Éppen a kosaras újságaimat dobtam ki a kukába, mikor meglátom a zöldet egy csomó másik fiúval együttvéve. A „Csodák Generációja” hirdette a cím. Mi a? Elolvastam a cikket:

„ Midorima Shintaro a Csodák Generációjának Elsőszámú dobójával folytatott interjúnk:”

Egy egész hosszú interjú szólt róla, aminek olvasása után első gondolatom:
- Eddig azt hittem a beképzeltségnek van határa. Tévedtem
- Ezt, hogy érted? – rontott be a szobámba Hana.

 - Mi a franc? Te leskelődsz? – ugrottam fel.
-  Nem.  Miért?
-  Mert valamilyen különös oknál fogva itt állsz az ajtóm előtt és amint kiejtettem egy szót a számon berontasz!
- Ez nem igaz. Na, de kiről van szó? – guggolt mellém.
- Az egyik új osztálytársamról. Midorima Shintaro vagy, ahogy én hívom zöld.
-  Zöld? – ejtette ki Hana a nevét. – Zöld? Ez most komoly? – majd meglátta arcomat és így szólt: - És tényleg te vagy a család egyik legkreatívabb tagja?
- Nos, ez volt a legrövidebb, ami eszembe jutott. A Zöld Szuper Beképzelt Felsőbbrendű Vagyok, De Oly Egoista, Hogy Más Embereknek Már Fáj –itt levegőt vettem, de mielőtt folytathattam  volna Hana félbeszakított.
- Állj! A fele is elég!
- Ez csak az egy nyolcada volt!
- Ez ugye csak vicc?
- Nem!
- Jaj! Egyébként miért is nézegeted? Tán érdekel?
- Nem! –pirultam el- Szó nincs róla! Egyszerűen ismerős volt, jó! Aztán megláttam egy rakás hímneművel pózolva egy újságon, ami azt hirdeti „a Csodák Generációja”! Ráadásul kosaraznak!
- Ezt honnan tudod?
- Ez egy kosármagazin.
- Ó azt hittem, hogy azokat már rég kidobtad! Még mindig érdekel a téma!
- Dehogy is! Most akartam kidobni!
- Na, mindegy! Csináld azt, amiben tehetséges vagy!
-  Ezt ne olyan mondja nekem, aki szintén ezt csinálja! – Meredtem rá durcásan.
- Felmerted ezt hozni! – Olyan arccal nézett rám, hogy egy pszichológus tuti pszichopatának mondaná. – Ez nem volt szép tőled! Azt tudod, hogy én miért nem megyek vissza, de azt nem, hogy te miért! – evvel kirohant.

Hm, igen nem mondtam el miért, de elég súlyos okom van rá.